“Hű de kínos, de mégis, honnan tanulhatta ezeket a szavakat?” Az óvodáskori csúnya beszéd esetében gyerek ugyanis többnyire nem tudja, mit jelentenek az illetlen szavak. Elég, ha azt tudatjuk a gyerekkel, hogy nem szívesen halljuk tőle ezeket, a másokban rossz érzést keltő szófordulatokat.

Miért olyan menő óvodáskorban a csúnya beszéd?

Itthon tuti nem hallja. Bár én és a férjem ügyelünk, de van nekem egy édes drága apukám, aki viszont nem annyira köt csomót a nyelvére, és azért olykor-olykor kicsúsznak a ronda szavak. Ergó, nyilván hallja a családban is, de a zömét az oviból hozza. Tudom én, hogy nem lehet ezektől megkímélni, de próbálom magyarázni neki, hogy ez nem menő, csak magát minősíti vele. De valójában én is tisztában vagyok azzal, hogy kiskorban igenis menő, és vagány, és nagyfiús.
Valószínűleg ez is része a fejlődésnek, de hogy, ugyanis szép lassan átcsúszunk abba a korba, amikor már igenis fontos a barátok véleménye. Sőt meghatározó, és az ő véleményük sajnos gyakran szöges ellentétben van, a mi, szülői véleményünkkel.

Már az óvodások is káromkodnak. A legnagyobb természetességgel mondanak olyan szavakat, amelyek elvileg nem az ő szájukba valók.
Semmi értelme, hogy a gyereket jól leteremtsük egy ilyen kiszó­lásért, ha mi magunk rendszeresen így beszélünk az ő jelen­létében. A gyerekek olyanok, mint a szivacs: mindent magukba szívnak. Megtanulják a szituációt, a szavakat, a gesztusokat. Utánoznak. Így sajátítják el magát a nyel­vet. Megtanulják és használják az úgynevezett csúnya szavakat is.

Mit takar pontosan az, hogy csúnya beszéd? Mi számít annak?

Nincs olyan, hogy csúnya szó vagy szép szó. Ezek a kifejezések mind benne vannak az értelmező szótárban, létjogosultságot nyertek Médiumok hatása, fölszabadult a világ minden téren.
Nem, nem, de elsősorban arra figyeljünk, hogy mi mit beszélünk. Mondjuk csak akkor ragadtassuk el ma­gunkat, ha jogos. Az indulatok kijönnek belőlünk, megfontolás nélkül fejezzük ki magunkat szóban is. Ez ellen nem tudunk tenni, de nem is kell. Magyarázzuk azonban meg a gyereknek, ha a füle hallatára valami illetlen szaladt ki a szánkon: „Jaj, nagyon megijedtem”, vagy „Rettentően dühös vagyok”.
A kortárs kapcsolatoknak megha­tározó szerepük van a szülőtől való leválás folyamatában. Akkor tud a gyerek integrálódni a közösségbe, ha elfogadja az ott érvényes normákat. Csakhogy otthon is vannak normák, amelyek értelemszerűen különböznek a kortársi normáktól (nem csak a beszédet illetően). Az a jó, ha a gyerek képes az otthoni mintát érvényesíteni a társaival való kapcsolatában. Ebben kell őt erősíteni szívesen követhető és büszkén vállalható családi normával.

Hol tanulta???

Azt gondolod, hogy porontyod nyilván a bölcsiből, az oviból vagy a játszótérről hozta haza az ominózus kifejezést – ám a tapasztalatok szerint ez a ritkábbik eset. Lehetséges persze, hogy csemetéd hall időnként a társaitól valamilyen csúnya szó

A szakemberek egybehangzóan állítják, hogy a gyerekek elsősorban otthon tanulják a csúnya beszéd mivoltát. Ez még akkor is így van, ha a szülő igyekszik megválogatni szavait a kicsi előtt – hiszen aligha akad ember, akinek bosszantó helyzetekben ne csúszna ki a száján egy-egy káromkodás.

A gond csak az, hogy a feszültséglevezető szavak a felnőttek szájából erős érzelmi töltettel bírnak, és

hangsúlyosan kiemelkednek szövegkörnyezetükből. Így pedig jóval könnyebben megragadnak a gyerekben, mint a hétköznapi szituációkban használatos szavak. Ha szeretnéd megelőzni a balesetet, próbáld a korábbinál is nagyobb mértékben kontrollálni szóhasználatodat.

Ha mégis elhagyná a szádat valamilyen csúnyaság a kicsi jelenlétében, azonnal javítsd ki magad, esetleg engedd meg csemetédnek, hogy ilyenkor rád szóljon. Még jobb, ha a felnőtt családtagok egymást is figyelmeztetik, ha valamelyikük megfeledkezne magáról.

A médiumok hatása
Köztudott, hogy egyes médiumok szókincsformáló hatása nem nevezhető éppen áldásosnak. Érdemes tehát alaposan megszűrnöd, mit láthat és hallhat a kicsi – ám önmagában ez nem elég. Ügyelj arra is, hogy a háttérben ne menjen nem neki való műsor, illetve a tévé vagy a DVD-lejátszó hangja ne szűrődhessen be a szobájába

mit ne tegyél, ha a gyermek káromkodik

Bármennyire visszatetsző is, amikor egy csúnya szó hagyja el az angyalarcú kisded száját, ne reagáld túl a dolgot. Ezzel ugyanis éppen ellentétes hatást váltasz ki belőle, mint szeretnéd, ha ugyanis látja, hogy a csúnya szóval figyelmet csikarhat ki magának, a káromkodást egyfajta eszközként használja majd arra, hogy a figyelem középpontjába kerüljön.

Az sem célravezető, ha megpróbálod humorosan felfogni a helyzetet, hiszen a kicsi számára sikerélményt jelenthet, ha a felnőttek jól mulatnak trágár szavain, ami még inkább motiválja a csúnya beszédre. Ráadásul a későbbiek során nem hallgat majd rád, ha más körülmények között, például rokonlátogatás, alkalmával vagy egy zsúfolt bevásárlóközpont kellős közepén ugyanezért rászólsz.

Termézetesen a szidás vagy pláne a büntetés sem megfelelő ellenszer. Ezzel ugyanis csak felesleges bűntudatot keltenél a gyerekben, aki valójában nem is tudja, hogy mit beszél, így értelemszerűen szavai súlyát sem érezheti.

Három bevált módszer

  • válaszd azt, ami érzésed szerint leginkább megfelel gyermekednek.

Kategorikus tiltás

A kategorikus tiltás a legjobb módszer. Egy-egy trágárság hallatán határozottan közöld a gyerekkel, hogy nem beszélhet így, esetleg beküldheted a szobájába, illetve kimehetsz az adott helyiségből, mintegy nyomatékot adva mondandódnak.

Ily módon tudatosíthatod gyermekedben, hogy ez a fajta viselkedés a legkevésbé sem helyénvaló. Indoklásként elegendő annyit mondani, hogy az adott szó csúnya, ezáltal bántó mások számára. Ezzel még nem tekintheted lezártnak az ügyet, nagy a valószínűsége ugyanis annak, hogy csemetéd még néhányszor megpróbálkozik a nagy felháborodást keltő szóval. Fontos tehát, hogy következetes legyél: ha egyszer megtiltottad az adott káromkodást, később se engedj ebből a szabályból, függetlenül attól, hogy otthon vagy vendégségben vagytok.

Magyarázd meg a szót!

Lehetséges, hogy a kicsi nem éri be érvekkel és indoklással, és az adott szó jelentésére is rákérdez. Ez esetben minél semlegesebb hangnemet megütve, a gyerek korának és értelmi szintjének megfelelően, de lényegre törően válaszolj. Részletes magyarázatra az egészen kicsi gyereknek még nincs szüksége.

Ami a csövön kifér

Ha nem vagy híve a tiltásnak, adhatsz időnként némi időt – mondjuk egy negyedórát – porontyodnak, amikor mindent lehet, legalábbis verbálisan. Mivel az, amit szabad, könnyen elveszíti vonzerejét a gyerek szemében, a csúnya beszéd használatáról is gyorsan leszokik, vagy legalábbis ezekre a szűk intervallumokra korlátozza azt. Bár a szakemberek nem feltétlenül javasolják ezt módszert, sok szülő – közöttük a szerző – a gyakorlatban bizonyosodott meg hatékonyságáról.

Ha jelentésük szerint használ trágár szavakat

Más a helyzet, ha gyermeked egyértelműen a jelentésük szerint használ trágár szavakat. A jelenség hátterében az állhat, hogy csemetéd nem tudja kinyilvánítani érzelmeit, vagy azt tapasztalja, hogy nem érted őt meg, és ebből adódó frusztrációjától próbál megszabadulni a csúnya beszéd révén.

Az érzelemkifejezés képessége többféleképpen is fejleszthető. Mivel a gyerek nagyrészt a szülői viselkedést imitálva, utánzás révén tanul, a legfontosabb, hogy te magad mindig a lehető legtermészetesebb módon nyilvánítsd ki felé érzelmeidet.

Emellett időről időre tegyél fel neki olyan kérdéseket, melyek segítségével körül tudja határolni, illetve meg tudja fogalmazni, mi játszódik le benne. Például: mérges vagy? Szomorú vagy? Miért? Mitől éreznéd jobban magad?

Különböző mintákat is kidolgozhattok arra, hogy miként adja a gyerek környezete tudtára, mi az, amit elvár, és mi az, ami kellemetlen vagy nemkívánatos a számára. Ily módon fokozatosan megtanul kiállni magáért úgy, hogy ezzel másokat ne bántson.

További kérdés esetén lépjen velem kapcsolatba!

Bécsi Judit

online pszichológus